Világszerte emberek százezrei élnek „rossz” párkapcsolatban, ám ezt vagy nem ismerik be, vagy ha be is ismerik, úgy gondolják, még mindig jobb, mint egyedül. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz, már ha merünk változatni!
Nem mer egyedül élni?
Ugyan ma divatos szingliként élni, legalábbis ez sugárzik a különböző médiákból, ám mégis sokan úgy gondolják: inkább élnek egy rossz társsal, mint egyedül. Pedig az egyedüllét nem azonos a magánnyal, sőt még az is lehet, hogy az ember személyisége sokkal jobban ki tud bontakozni, mint például elnyomva a párkapcsolatban. Az emberek többsége azonban fél a változástól, fél attól, hogy egyedül majd nem tud megállni a lábán, úgy gondolja, talán akkor „vége is a világnak”.
Természetesen egy párkapcsolatnak véget vetni sem egyszerű, és közvetlenül a szakítás után nem is olyan könnyű újra magunkra találni, de még mindig jobb, mint azt a hamis látszatot kelteni saját magunk előtt is, hogy minden rendben van. Sajnos ez is az egyik alapprobléma, hogy egy párkapcsolatban élő ember nehezen ismeri fel, hogy megromlott a kapcsolata társával, és már inkább rossz, mint építő, boldog a kapcsolat. Ha ezt a tényt sikerül felismernünk, akkor már egy lépést tettünk a megoldás irányába. Sokan vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy az anyagiak miatt egyszerűen nem tud kilépni a párkapcsolatból, hiszen a közös tulajdon például eladhatatlan, így egyik fél sem tud új életet kezdeni. Úgy gondoljuk azonban, hogy az anyagiakra még mindig könnyebb megoldást találni, mint az önbizalom hiányára. Az önbizalomhiány ugyanis kapcsolatfüggőséghez is vezethet.
Kapcsolatfüggőség vagy önbizalom
Egy megfelelő önértékeléssel rendelkező ember képes meglátni önmaga helyzetét a párkapcsolatban, és „tartja magát annyira”, hogy ki tudja mondani: neki már nem jó ez a kapcsolat. Mer változtatni, nem fél az új kihívásoktól, keresi a megoldást, és ha eljön az ideje, meglépi azokat a lépéseket, amelyek az újrakezdéshez és a rossz kapcsolatból való kilépéshez szükséges.
Ezzel szemben azok az emberek, akik önbizalomhiánnyal küzdenek, félnek mindenféle változástól az életükben, még ha fel is ismerik a rossz helyzetüket, akkor sem jutnak el addig a pontig, hogy kimondják: változtatnom kell a helyzetemen. Élnek évekig vagy évtizedekig egy rossz kapcsolatban, akár folyamatos alárendeltségnek kitéve, még önmaguknak sem bevallva, hogy lehetne ez másképp is. Ez a típusú ember van kitéve leginkább a kapcsolatfüggőségnek, amely akár kóros méreteket is ölthet. Olyannyira fél az ilyen típusú ember attól, hogy elveszíti a társát, az egyetlen biztos pontot az életében, hogy még inkább alárendeli magát társának, így még kiszolgáltatottabbá válik, amit ha a másik fél felismer, még jobban ki is használhat.
Természetesen nem azt mondjuk, hogy egyszerűbb kilépni a párkapcsolatból, mint helyrehozni azt, elsősorban mindig a kapcsolat helyreállítására kell törekedni, és mindkét félnek minden lehetséges dolgot meg kell tenni ennek érdekében. Ám ha odáig fajul a helyzet, hogy látható, hogy a kapcsolat nem fog helyreállni, és fennáll a kapcsolatfüggőség és veszélyeinek lehetősége, akkor mindenképpen változtatni kell!
Add Comment